Miamiban a híd alatt alszik 140 férfi. Nem elsősorban azért sátoroznak ott, mert nyomorognak, hanem mert rajta van a nevük a nemi erkölcsöt sértő bűnösök népes listáján. Védik tőlük az idegen gyerekeket, így nem lakhatnak iskola, park, könyvtár vagy bármilyen gyermekintézmény 760 méteres körzetében. Márpedig a nagyvárosban alig akad olyan lakás, amely megfelelne ennek a követelménynek. Ha viszont megsértik a szabályt, súlyos büntetést kockáztatnak. Hasonló feltételek késztették két évtizede Phillip Garridót, hogy miután nemi erőszak miatt megjárta a börtönt, a kaliforniai Antioch peremén, egy kissé lepukkant, félreeső környéken vegyen házat.

Igaz, előírásszerűen távol lakott a gyermekintézményektől, azt viszont a hatóság idén szeptemberig nem vette észre, hogy 18 éven át fogva tartotta a saját hátsó udvarában Jaycee Dugard-t, akit 11 évesen rabolt el. Közben Garrido pontosan teljesítette szabadlábra helyezésének feltételeit, rendszeresen beengedte például az ellenőrzésére érkező rendőröket – akik azonban sosem jutottak el az elvadult kert végében tessék-lássék álcázott rejtekhelyhez, még az után sem, hogy egy szomszéd bejelentést tett az idegen gyerekekről, vagyis Dugard-ról és a fogságban született két gyermekéről. Az utóbbi években Garrido bokájára műholdas helymeghatározó szerkezetet is erősítettek, de hiába, elvégre otthon erőszakolta meg foglyát.

Garrido esete azt is sugallhatná, hogy nem elég szigorú a törvény, de valószínűbbnek tűnik, hogy nem keményebb, hanem alkalmasabb jogszabályokra lenne szükség. Most indokolatlanul sok ember kerül a bűnösök listáira. A londoni The Economist épp a Garrido-ügy kirobbanása előtti hetekben közölt alapos elemzést, élén Wendy Whitaker példájával. Ő 17 éves diáklányként orális szexbe bocsátkozott egy osztálytársával, akit történetesen három hét választott el a 16. születésnapjától; mivel Georgia államban 1996-ban ez a tett büntetendőnek minősült, a könnyelműségre hajlamos tini azon listák egyikén landolt, amelyeken az Egyesült Államokban az igazán veszélyes pedofilokkal együtt egy decemberi adat szerint nem kevesebb mint 674 ezer név áll. Köztük olyanoké is, akik nem erőszakosak, csak igénybe vették egy (felnőtt korú) prostituált szolgáltatásait, vagy akár csupán a közterületen végezték a kisdolgukat, mert 13 államban ez is szexuális kihágásnak minősül. Igaz, közülük kettőben csak akkor, ha kiskorú is látta.
 

A listázás gyakran életfogytig tart, a legtöbb államban nyilvános, és az internetnek köszönhetően bárki gyorsan és hatékonyan megtalálhatja a környékén lakó szereplőit, sőt van már az iPhone okostelefonra letölthető pedofillokátor-program is. Az már nehezen befolyásolható, hogy az érdeklődők mennyire elemzik az egykori büntetés hátterét. A listázottakat így gyakran zaklatják, történt már lincselés is.

Pedig a középiskolai szexuális kicsapongások aligha említhetőek egy lapon azzal, amikor felnőttek gyerekeket rontanak meg. Több amerikai államban (Georgiában is) ezért az utóbbi években bevezették a hangzatos nevű Rómeó és Júlia-törvényeket, amelyek szerint nem büntetendő a szex a fiatalokkal, ha az idősebbik felet kevesebb mint négy év választja el partnerétől, és persze ha közös elhatározás előzi meg az aktust. Mivel azonban a Rómeó és Júlia-paragrafusok nem érvényesek mindenhol, és nem hatnak visszamenőleg, több családapa – még ha utóbb éppen azt a lányt vette is el, aki miatt elítélték – csak korlátozottan lehet családapa, mert épp azokról a helyekről van kitiltva, ahová a gyerekeit vinné.

Nem lenne helyes persze az egzotikus amerikai jogszabályok kategóriájába sorolni a pedofilellenes törvényeket, amelyek közül több is olyan kisgyerek nevét viseli, aki fékezhetetlen gonosztevők áldozatává vált. Az viszont a mostani eset kapcsán elgondolkoztatta az amerikaiakat, hogy a gimnáziumi vonzalmakkal felhabosított lista kezelhetetlen, és éppen azt nehezíti meg, hogy a rendőrök az igazán veszélyes bűnözőkre koncentráljanak.

Az amerikaihoz hasonló szigor érvényes Nagy-Britanniában is, de nagy különbség, hogy ott a szexbűnözők országos listája nem nyilvános, bár helyenként a szülők felvilágosítást kérhetnek azokról, akikre a gyermeküket bízzák. Különösebb apropó nélkül most a német konzervatívok is pedofillistát szeretnének, de egyelőre nem tudni, hogy a kereszténydemokrata tartományi belügyminiszterek friss javaslata túléli-e a választási kampány szeptember végi befejeztét.

A pedofilokat és hasonló bűnök elkövetőit listázó országokhoz nemrég csatlakozott viszont Ausztria. Az ötlet hetekkel az után fogant, hogy világméretű felhördülést keltve tavaly lelepleződött a saját lányát fogva tartó és megerőszakoló Josef Fritzl (HVG, 2008. május 10.). A törvényt idén márciusban fogadták el, nem utolsósorban arra hivatkozva, hogy ha Amstettenben a hatóságok tudták volna, hogy Fritzl az 1960-as években nemi erőszak miatt büntetve volt, talán alaposabban ellenőrzik.

A bécsi parlamentben mindegyik párt megszavazta a törvényt, de a vita jól jelezte, hogy az ügy megosztja a konzervatívokat és a liberálisokat. A néhai Jörg Haider nevével fémjelzett BZÖ azt követelte, hogy a lista legyen nyilvános (ezt nem fogadták el), és amerikai mintára korlátozzák, hogy a bűnösök hol lakhatnak. A Zöldek véleménye viszont az volt, hogy a lista nyilvánosságra hozatalának már csak azért sem lenne haszna, mert a megrontott gyermekek nagy többségét rokonaik csábítják el. Így az áldozatot és a családot pellengéreznék ki, aminek az lenne a hatása, hogy az érintettek még inkább a szőnyeg alá söpörnék a családi szégyent.

Ausztráliában néhány éve működik a pedofilok rendőrségi nyilvántartása. Csodákra az sem képes. A múlt héten derült fény arra, hogy Melbourne-től keletre, Latrobe Valleyben egy immár 60 éves apa 30 éven át, állítólag észrevétlenül, fogságban tartotta és rendszeresen megerőszakolta a saját lányát. Négy gyereket nemzett neki, mind a négy sérülten jött világra.

Forrás: hvg.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.